Tegnap haza felé (biciklivel mentem) egy vasúti sorompónál kellett átmennem. Picit szerencsétlennek éreztem magamat, mert pont leengedték a sorompót előttünk (előttem és egy kb. 18 éves Lada Szamara előtt).
A sofőrje úgy tűnt, eléggé nehezen fogadta az útelzárást. Kézifék be, gumifüstölés majd pár határozott mozdulat a kormánykerékkel és a kocsi máris szembe állt velem a túlsó sávban.
"Ej de menő!" - volt az első gondolatom, de a következő pillanatban megláttam a sofőr mellett a 10 éves fiát hatalmas mosollyal és büszkeséggel, hogy milyen ügyes az apukája!
:D
Következtetés, ha a kocsi bírja, akkor gyerünk, menőzzünk, a fiúnk élvezni fogja!
